Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani

1125

Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani – interjú Durkó Sándor Lászlóval, az MPRSZ örökös tagjával

Durkó Sándor Lászlóval, az MPRSZ nemrég leköszönt felügyelő bizottsági elnökével, az MPRSZ örökös tagjával beszélgetett a Tízparancsolatról, etikus kommunikációról, a suszter lyukas cipőjéről és a szövetség harmincéves évfordulójáról Varga Zita Hella, a Salt Communications pr vezetője, az MPRSZ etikai bizottságának tagja.

Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a szövetséggel?

Megalakulását követően léptem be a szövetségbe. Akkor még nagy volt a szövetségi élet, és aki a szakmában dolgozott, úgy érezte, itt a helye. Ennek lassan 30 éve. A Média Manager Bt-t vezettük Mag Lászlóval és Lothringer Miklóssal együtt, sok sajtótájékoztatót szerveztünk, mi voltunk a szervezője az akkor nagyon népszerű Könyves báloknak, és volt, amikor a szövetség megbízásából is szerveztünk rendezvényeket. Mivel élő kapcsolatunk volt a szövetség tisztségviselőivel, nevünk és munkánk ismert volt, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy mi is vállaljunk valamilyen tisztséget, úgy éreztük, így még többet tehetünk a szakmánkért. Mag László az etikai bizottságba került, majd annak lett az elnöke, engem pedig a felügyelő bizottságba választottak be, amelynek majdnem 20 évig voltam először a tagja, majd az elnöke. A vérkeringésbe bekerülve szembesülnöm kellett azzal az örök igazságú mondással, hogy a suszter cipője mindig lyukas. Többször is előfordult, hogy a kommunikációt tanító és művelő szakemberek egymás közötti kommunikációja komoly kívánnivalót hagyott maga után. Úgy éreztem, ennek javításában higgadtságommal és kompromisszumokat kereső habitusommal tudok segíteni. Ez a tervem be is jött, és persze maradtak még elvarratlan szálak a pr-esek között, de talán kevesebb, mintha nem lettem volna köztük.

Melyik szakmai eredményedre vagy a legbüszkébb?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok-sok eredmény kísérte munkám, minden területen. A legbüszkébb arra vagyok, amikor 50 évesen munkám elismeréseként megkaphattam a Magyar Köztársasági Érdemkeresztet. De elég furcsa lenne, ha a kitüntetés lenne a szakmai eredményem, hisz ez az én olvasatomban csak hab a tortán. Igazából a rendezvények szervezése az, ahol szakmailag látványosan kiélhettem magam, egyházi, illetve non profit területen voltam úttörő. Az első Zsidó Fesztivállal indult, majd jött az EZ AZ A NAP rendezvény sorozat, ahol 13 évig úttörősködtem. 2000-ben, a Jézus felvonuláson a Parlament előtt sok tízezer ember előtt olvastam fel Göncz Árpád köztársasági elnök levelét, majd átvonultunk a Tabánba. De arra is büszke vagyok, hogy az akkori városomban, Pécelen, ahol több cikluson keresztül a választási bizottság elnöke voltam, részt vehettem a rendezvények és ünnepségek szervezésében, sőt azokat jellemzően én is vezettem.

Szerinted milyen az etikus viselkedés a pr-ben?

Van egy mondás, melyet én is igyekeztem követni, miszerint: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ilyen tehát az én olvasatomban az etikus viselkedés, tisztességesnek lenni, magán és üzleti területen egyaránt, és ami legalább ennyire fontos, annak is kell látszani.

Életünkben nagyon fontosak a jó alapok. Teológiát is hallgattam annak idején, és bár másként hívják, de minden vallásban van egy etikai alap, amire építkezni lehet., A mi kultúrkörünkben Biblia, azon belül is a Tízparancsolat a legjobb alap. Ezért is fontos egy szakterület – így a szövetségnek is az – etikai szabályzata vagy kódexe, mert az kell legyen a zsinórmérték. A szövetség tagjainak, a különböző külföldi szövetségek ajánlásait is figyelembe vevő kollektív bölcsessége.

A hiteles ember attól hiteles, hogy összhangban van a kommunikációja a cselekedeteivel. Sokan sokfélék vagyunk, de a mi szakmánkban a hitelességnek és a becsületességnek kell az alapnak lennie. Én ezt egy szóval szoktam kifejezni, mégpedig azzal, hogy korrekt. Én is mindig arra törekszem, hogyha valamit megígérek, azt, ha békák potyognak is az égből, akkor is tartsam be.

Változott-e az etikus kommunikáció fogalma, hatásköre az elmúlt évtizedekben?

Az etikus kommunikáció az elmúlt időszakban szerintem más lett. Erre is van egy szavam: érdekes! Ez nem minősít, hogy jó vagy rossz, tudomásul veszi a helyzetet. Van, amiben jobb lett, van, amiben nem. Az internet világa személytelenné tesz. Szinte mindenki következmények nélkül írhat bármit, inkognitóban. Csak meg kell nézni a kommenteket, a gyalázkodó véleményeket.

Az új technológiák hoztak új etikai kihívásokat, vagy inkább a korábbiakat helyezték más megvilágításba?

Az új technológiák törvényszerű, hogy új kihívásokat is hozzanak. A napokban jelentette be a Magyar Posta, hogy 2021. április 30-tól kivezeti portfóliójából a belföldi távirat és a Posta-Világfax szolgáltatást. Magyarországon az első táviratot 174 éve, 1847-ben Bécs és Pozsony között továbbították. Míg harminc évvel ezelőtt évente mintegy nyolcmillió táviratot küldtek egymásnak üzleti ügyfelek és magánszemélyek, az utóbbi években már csak az évi tízezres nagyságrend volt jellemző. Tavaly összesen 23 ezer táviratot adtak fel, egyetemes szolgáltatásként 2600 postán volt elérhető. Ez a hír magáért beszél, válaszként a kérdésre. Magyarországon a mobil előfizetések száma 100 lakosra 130.5 készülék, az internetes előfizetések száma pedig 100 lakosra 105 darab. Nem kérdés, milyen új kihívásokat hoznak az új technológiák.

Hogy látod, milyen kihívások elé állította a vírus okozta helyzet a pr-t és milyen hatásai vannak a jövőre nézve?

A vírus okozta kihívások szerintem felgyorsították azt a folyamatot, ami eddig is elkerülhetetlen volt. Az iskolákat azonnal át kellett állítani online oktatásra, az ehhez szükséges eszközöket, informatikai és műszaki hátteret biztosítani, a tanárokat prompt fel kellett készíteni az új helyzetre, legalább másfél évvel előbb, mint ahogy tervezték. Sokaknak kellett otthonról dolgozni, még olyanoknak is, akik ezt soha nem is tervezték. A kényszer nagy úr, de minden rosszban van valami jó is: kevesebb iroda kell, kevesebb időt kell közlekedéssel tölteni. Az emberi tényező már nem ennyire egyértelmű, mert míg az iskolába járóknak egy része (jellemzően a magukba zárkózottabbak) azt mondta, hogy nagyon örülnek az online oktatásnak, a társaságot szeretőknek viszont nagyon hiányzik a személyes kapcsolat. Ez a munkahelyeken dolgozóknál is így lehet, de pr szempontból is hasonló a helyzet. A pr szolgáltatónak is a megbízója igényeihez kell alkalmazkodnia. Ha otthonról kell a kapcsolatot tartani, akkor nincs mese, home office van, ha személyes jelenlétet igényelnek, akkor pedig menni kell.

Mennyire változtatja meg hosszú távon a pr-t ez az online átállás, az online eszközök berobbanása?

Azt gondolom a pr-esek az online világában eddig is otthon voltak. Bár közhely már, de igaz: semmi nem lesz már olyan, mint a pandémia előtt volt. Kezdhetünk nosztalgiázni, de jó is volt még 2019-ban, de jó lenne, ha ugyanúgy élhetnénk. Hát nem élhetünk ugyanúgy, mert ahogy én is és örököstársaim is már említették, egy új világ jön. Sokan úgy vannak, valakit vagy valamit csak akkor értékelnek, ha meghalt vagy elmúlt. Értékelnünk kell a múltat, és építkezni, tanulni belőle. Sok mindent lehet tanulni a szövetség elmúlt 30 évéből is. Voltak hullámhegyek, hullámvölgyek, és most is vannak olyan hiányosságok, amelyek orvosolandók. A fiatalok toborzása létkérdés, hisz övék a jövő. Az évfordulót is felhasználva a szövetségnek fel kell hívnia a figyelmet önmagára, kiemelten kell kezelni a szövetség pr-jét. Hiszem, lesznek még olyan közgyűlések, amikor több száz férőhelyes termet kell bérelni, hogy elférjünk. A pr-é a jövő, amíg ember létezik a Földön, addig pr is lesz. Meg kell találni a módját és a megfelelő csatornákat a pr-es kollegák eléréséhez, mert egy hajóban evezünk.

Életút

Durkó Sándor László kommunikációs szakember, újságíró, biztonságtechnikai szakértő. Felsőfokú tanulmányait Pécsett és Budapesten végezte műszaki, majd teológiai valamint pr területen. Újságírást Bajor Nagy Ernőnél tanult. Több újságban rendszeresen publikál, másfél évtizeden keresztül a Kossuth Rádió szerkesztő-műsorvezetője volt. Legfőképpen egyházaknál és non profit szervezeteknél végez pr tanácsadást, irányítja a teljes körű belső és külső kommunikációt, utóbbit különösen a Public Affairs területén. Országos hatáskörű egyesületek és alapítványok vezetőjeként is szívügye, a Vállalatok Társadalmi Felelősségvállalásának (CSR) népszerűsítése. Egy évtizeden keresztül a Média Manager Bt. egyik tulajdonosa volt. 2001-ben megalapította a  DUR-CO.HU Kommunikációs és Biztonságtechnikai Ügynökséget, melynek azóta is tulajdonosa és vezetője.

Megalakulását követően lépett be az MPRSZ-be, ahol 2002-2020-ig a Felügyelő Bizottságnak a tagja, majd elnöke volt.

2005–ben az Egymás Segítő Egyesület Teréz Anya díjjal tüntette ki. 2007-ben Sólyom László Köztársasági Elnök, munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemkeresztet adományozta neki, az Ügynökségében végzett pr, kommunikációs és mérnöki munkájáért. A Szent Gellért Erdélyi Lovagrend szenátora és a kormányzó tanácsadója. A Magyar Public Relations Szövetség örökös tagja.

 

MEGOSZTÁS