„Felelősséggel a szakmáért és a fiatal generációért” – beszámoló az MCC és az MPRSZ Next Gen of Communicators konferenciájáról_1. rész
A kommunikációs oktatás helyzetéről szervezett közös konferenciát az MCC Médiaiskola – Vállalati Kommunikációs Műhely és a Magyar PR Szövetség. A hiánypótló rendezvényen a kommunikációs szakma iránt érdeklődő, elkötelezett diákok, az iparág képviselői és oktatással foglalkozó szakemberek cseréltek eszmét a kölcsönös elvárásokról, utódlási kérdésekről, tapasztalatokról és ambíciókról.
Az eseményt Ludvig Orsolya, az MCC Vállalati Kommunikáció Műhely vezetője és az MPRSZ elnökségi tagja nyitotta meg aki elmondta, a kommunikációs szakmán belül a pr és a marketing tipikusan olyan területek, amelyek nagyon gyorsan változnak, az akadémiai világ pedig gyakran lassan mozog: az oktatóknak egy előírt keretrendszer szerint kell átadniuk és elszámolniuk a tudást, így nem vagy alig tudnak lépést tartani a változásokkal. A friss diplomások úgy érzik, hogy szinte mindent a nulláról kell megtanulniuk, amikor pályakezdőként munkába állnak. A vállalati és ügynökségi szakemberek és a szakmai intézmények szakmai felelősségből és a fiatalok iránti elkötelezettségből támogatják az utánpótlás képzést, többek között ilyen eseményekkel, önmagában ez azonban sajnos kevés. Az MPRSZ elnökségi tagja kiemelte, hogy a sikernek feltétele, hogy az érintettek, vagyis a felsőoktatás, a piac, ezen belül a tapasztalt szakemberek és a fiatal pályaválasztók, illetve pályakezdők nyitottak legyenek és akarjanak egymástól tanulni.
Sztaniszláv András, az MPRSZ elnöke köszöntötte a résztvevőket és elmondta, nemzetközi szinten is a kommunikációs szakma egyik legnagyobb kihívása az utánpótlás képzés, ezért az MPRSZ elnökségének kiemelt célja a fiatal generáció megszólítása ebben a ciklusban. Ennek érdekében a Szövetség sok olyan rendezvényt szervez, amely érdekes lehet a következő generációnak és több olyan pályázatot indított, ahol megmérettethetik magukat.
A felvezető előadást Dr. Szondi György a Budapesti Gazdasági Egyetem Kommunikáció tanszékének vezető oktatója tartotta, aki nemzetközi kitekintést adott az oktatással és a fiatal szakemberekkel szembeni elvárásokról és rögtön kérdések sorával árasztotta el a hallgatóságot. Azzal a kérdéssel nyitott, vajon a pr egy megtanulható szakma (occupation) vagy pedig egy hivatás-e (profession), amely megfelel az öt alábbi ismérvnek: van elméleti tudásanyaga, van szakmai szervezete, a szakembereknek van akkreditációs rendszere, van etikai kódexe és felsőoktatásban tanítják. A public relations megfelel mind az öt szempontnak. Rögtön utána felmerül, hogy a pr-t vajon gazdaságtudományi vagy társadalomtudományi szakon kellene oktatni, hiszen Magyarországon mindkettőre van példa. A harmadik kérdés, hogy alap- vagy mesterképzésnek kellene lennie, és az utóbbi milyen hosszúságú legyen. Amennyiben mesterképzésen oktatják, milyen alapvégzettséghez legyen köthető a felvétel. Magyarországon megint csak mindkettőre van példa, létezik szakirányú továbbképzés és vannak rövid szakmai kurzusok is. A súlypont jelenleg az utóbbiak felé tolódik el.
Jó tudni, hogy az ICCO friss World PR Reportja szerint világszerte Közép-Kelet Európa áll a legrosszabbul a megfelelő kommunikációs utánpótlás képzés terén. A szakember szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy nagyon hosszú ideig tart egy képzés elindítása, a bürokrácia és az akkreditáció miatt, míg más országokban az egyetemek autonómiája a képzések elindítása és ezért sokkal rövidebb idő alatt el lehet kezdeni és be lehet fejezni egy képzést, így az egész oktatási rendszer rugalmasabb.
Az amerikai Commission of PR Education jelentése szerint egy pályakezdő pr-szakemberrel szembeni legfontosabb elvárás a kritikai és stratégiai gondolkodás, az adatok értelmezésének képessége és az etikus gondolkodás. Fontos elvárás még, hogy a pályakezdő tisztában legyen a pr szerepével és kulturális hatásával és a kommunikációs szakemberek felelősségével. A CIPR szerint kiemelten fontos a pr-szakemberek folyamatos továbbképzése, maga ez a szervezet több mint 70 különböző kurzust állított össze – és a főbb készségek az íráskészség, a stratégia gondolkodás, illetve a kapcsolatok és a tartalom menedzselése.
Az előadás végén a szakember megvizsgálta, külföldön hogyan működnek együtt a különböző szereplők az oktatás javítása érdekében. Nagy-Britanniában olyan tanácsadó testületek léteznek, ahol a szakma vezetői azonnali visszajelzéseket adnak az oktatási intézményeknek arról, milyen készségek hiányoznak és milyen változtatások szükségesek, ezeket rögtön be is építik a rendszerbe. Külföldön az egyetemek segítenek a pályakezdőknek gyakornoki vagy egyéb munkát találni, a megbízói oldal és az ügynökségek képviselői oktatnak az egyetemeken, a cégek és civil szervezetek versenyfeladatokat, kutatási feladatokat adnak, együttműködnek a hallgatókkal a szakdolgozatok terén és részt vesznek a vizsgáztatásban.
A második felvezető előadást Dr. Aczél Petra, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) kommunikáció és retorika egyetemi tanára egy rövid sztorival kezdte, miszerint 300 éves történetének legsikeresebb kurzusát hirdette meg 2015-ben a Yale Egyetem, már az első napon 1200 hallgató jelentkezett rá. A kurzus pedig nem műszaki témákról, vagy a digitalizációról szólt, hanem egy sokkal kevésbé akadémiai területről: arról, hogyan legyünk boldogok. Azóta már 4 millió ember vett részt rajta.
A professzor asszony arról beszélt, mit jelent a kommunikáció, mint készség és mint képzés és mik ezek legfőbb kihívásai, előadásában pedig több nemzetközi felmérést bemutatott. Egy Nagy-Britanniában végzett felmérés szerint az emberek a legjobban az orvosokban, legkevésbé a politikusokban bíznak, de a lista alján vannak azok is, akik kommunikációval foglalkoznak. Az érem másik oldalán ugyanakkor a LinkedIN felmérése szerint a legfontosabb készség, amelyet a munkáltatók keresnek az álláshirdetésekben, a kommunikáció, megelőzve a problémamegoldást vagy az analitikus képességet. Aki tehát jól kommunikál, az nagyobb eséllyel ér el sikereket az életben. 2021-ben a McKinsey azt vizsgálta, melyek a legfontosabb készségek, amikre az emberiségnek a jövőben szüksége lesz és jelenleg ezek közül mely készségek terén állunk általában a legjobban és a legrosszabbul. A felmérés azt mutatta, ha szétszedjük, hogy mit értünk kommunikáció alatt – figyelem, értelemadás, koherencia-teremtés, narratíva-használat, érvelés – akkor jelenleg a kommunikáció készség az, amiben a legrosszabbul teljesítünk. Pedig mindenki folyton kommunikál. Úgyhogy – mondta a professzor asszony – el kellene felejtenünk azt, hogy a kommunikáció büfészak és megtanulni helyesen kommunikálni.
Az előadás második részében Aczél Petra a kommunikáció, mint képzés témakörét járta körbe, először a generációnkat a készségfejlesztés területén érintő kihívásokat vette górcső alá. Ezek közül az egyik legfontosabb a magány – a 15 és 29 év közöttiek 29 százaléka nagyon magányosnak vallja magát – a második a folyamatosan változó technológia, a harmadik a mentális problémák, a negyedik pedig az, hogy mennyire adunk értelmet az életünknek.
A professzor asszony szerint az oktatásban részt vevőknek is van felelősségük abban, hogy a kommunikációs képzést nem becsülik meg eléggé. Mert nem állunk ki markánsan a szakmáért és nem mondjuk el hatékonyan, hogy mennyire fontos a kommunikáció a túlélésben. Az egyetemeknek is komoly kihívásokkal kell szembenézni: a rangsorok miatti publikációs elvárások következtében az oktatók nem írnak már könyveket, ezáltal el is távolodtak egymástól a tanárok és a diákok, a korábbi hallgatók leginkább csak szidják az oktatást, a cégek nem lépnek be az egyetemekre, nem segítenek, ugyanakkor munkakész embereket várnak el a munkaerőpiacon. Az egyetemek pedig lemaradtak és sok olyat nem tanítanak, amit kellene.
Az előadás végén a professzor asszony a jövőre tért ki. Vannak tudományágak, amelyek elven alapulnak, például a filozófia, vannak, amelyek szokáson, például az irodalom, vannak, amelyek meggyőződésen, mint a történelem és vannak, amelyek egy ígéreten, mint a kommunikáció. A kommunikációs tudományág ígérete pedig a következő: azé a szabadság, aki jól beszél, aki jól kommunikál.
Aczél Petra szerint ahhoz, hogy a kommunikációs képzések fejlődjenek, minimálisan a következőkre volna szükség: szorosabb együttműködés az egyetemek és a városok, illetve a vállalatok között, az alumni visszatérése az alma materbe, a kommunikációs szakok határozottabb definiálása (nem kell mindenkinek mindent tanítani), a technológia helyén kezelése és az elvárások növelése a hallgatókkal szemben. Fontos, hogy a hallgatókat az egyetemek terheljék, hogy egy-egy feladatban elmerülhessenek, mert csak így lesznek belőlük jó kommunikátorok, azaz szabad emberek, aki jól beszélnek









