A public relations elsőként szemléletmód, és csak utána tevékenység-együttes – interjú Barát Tamással, az MPRSZ örökös tagjával 2. rész

233

Barát Tamással, az MRPSZ örökös tagjával, a szövetség egyik alapítójával beszélgetett az alapításról, a pr-fogalomköréről, love projektekről, etikus és etikátlan kommunikációról, a COVID-19 vírus okozta helyzet utáni pr szerepéről Varga Zita Hella, a Salt Communications Kft. pr-vezetője, az MPRSZ Etikai Bizottságának tagja. Az interjú terjedelmére tekintettel két részletben közöljük azt. Az I. rész ITT olvasható.

Milyen eszközökkel lehetünk etikusak a prszakmában?

Nagyon egyszerűen szeretnék fogalmazni, de félek, hogy sokan félreértenek majd. A pr etikája szerintem ugyanis néhány szóval összefoglalható: “Soha ne hazudj! Mindig mondj igazat!” A hazug, a hazugságra alapuló kommunikációt etikátlannak tartom. Egy kicsit árnyaltabban fogalmazva: szerintem az a kommunikáció etikátlan, amelyik nem tekinti fontosnak a társadalmi konszenzust, amelyik nem építi a bizalmat, amelyik nem segíti elő az egyének, a csoportok, a társadalom és a különböző szervezetek közötti, kölcsönös előnyökön alapuló egyetértés kialakítását, amelyik szembemegy alapvető emberi értékekkel.

 

Azt a viselkedést tartom alapvetően etikátlannak, amelyik egyrészt hazudik, másrészt nem tartja magát az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatához, különösen annak 19. Szakaszához: „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.” Természetesen ennek vannak azért komolyan körülírható határai. Nem terjeszthető, nem vihető át egyetlen hír, eszme sem, amelyik más ember, embercsoport léte ellen, annak kiirtására, vagy akárcsak megfélemlítésére irányul. Ilyen például az uszítás, a rasszizmus, az antiszemitizmus, a más emberek kiirtására irányuló törekvéseket hirdető eszmék terjesztése. Tudom, nehéz a határt meghúzni, de konkrétan körülírható a “szólásszabadság” határa.

Hová vezet, okoz-e visszafordíthatatlan károkat az etikátlan kommunikáció?

Egyértelműen azt gondolom, hogy igen, az etikátlan kommunikáció okozhat visszafordíthatatlan, vagy nehezen visszafordítható károkat. Rossz a szervezetnek, rossz az egyénnek és a társadalomnak egyaránt. Aki elveszíti valakinek a bizalmát, az előfordulhat, hogy soha nem is szerzi azt vissza. Gondoljunk egy egyszerű példára: Miért van olyan sok válás? Egyszerűen, mert a felek nem bíznak többé egymásban. Ez az üzleti életre is igaz. Az a vevő, amelyiket egyszer egy cég becsapott, talán soha többé nem lesz újból vásárló.

Változott-e az etikus kommunikáció/prfogalma (hatásköre) az elmúlt évtizedekben?

Többekkel ellentétben úgy gondolom, hogy alapjaiban NEM! Az Athéni Kódex, a Lisszaboni Nyilatkozat alapjaiban ma is ugyanazt jelenti, mint amit megjelenésük idején jelentett. Ugyanúgy betartandók. Természetesen részletekben sok a változás, a fejlődés, gondoljunk a social media megjelenésére, a fake news elterjedésére. De van egy “ellenpéldám”: a sajtó kezdetei óta létezik egy sajtóműfaj, nevezetesen a sajtó levelezés. A nyomtatott sajtó kezdetének ideje óta a mindenkori szerkesztő döntötte el, hogy a médiumhoz beérkezett olvasói levélből mit közöl le. Részében, esetleg egészében publikálja azt. Ma is létezik a sajtó levelezés műfaja, csak ma másként nevezik: ma úgy hívják, hogy poszt, vagy komment. Számos lap szerkesztője berzenkedik az ellen, hogy ő lenne a felelős a lapban megjelent olvasói bejegyzésért, pedig egyértelműen a szerkesztő felelőssége minden szó, minden betű, minden illusztráció, ami a lapjában  megjelenik!

Milyen kihívások elé állítja a COVID19 vírus okozta helyzet a pr-t?

Az első gondolatom az, hogy a vírusjárvány következményei beláthatatlanok. Azonban proaktív gondolkodással, nem jósként, hanem ismert tények alapján azt tudom válaszolni, hogy a public relations szemléletmód – ezen belül a szervezetek belső kommunikációjának jelentősége, a szervezetek vezetőinek felelőssége – kötelezően fog megerősödni.

Erre bizonyítékkal is tudok szolgálni: a 2020 márciusában a COVID-19 járvány kapcsán lefolytatott EDELMAN kutatás eredménye, amelyről egy cikkben már beszámoltam, de néhány tényt szeretnék kiemelni. A kutatás összegzése szerint “az amerikaiak az igazságot akarják, és úgy vélik, hogy gyakran meghallják azt a vezérigazgatóktól”. A kutatást kommentáló cikk kiemelte, hogy “abban a pillanatban vagyunk, amikor a magánszektornak ki kell töltenie a kormányba vetett bizalom hiányát”. A 2020-as Edelman Trust Barométer azt mutatta, hogy a válaszadók számára „a munkáltatóm” volt a legmegbízhatóbb forrás. Ezt követte az üzleti életből, és a nem kormányzati szervektől származó információk köre. A munkáltatói kommunikáció a legmegbízhatóbb információforrás a koronavírussal kapcsolatban. A válaszadók több mint egyharmada azt mondta, hogy soha nem fognak hinni a közösségi médiában. Érdekes megállapítás, hogy a 10 megkérdezett országból nyolcban úgy gondolják, hogy a „munkáltatóm” jobban felkészült a vírusra, mint az “én országom”.

A magam részéről kiemelném, hogy az üzleti vezetők alapvető erőforrásként hivatkoznak kommunikációs funkcióikra, hogy segítsék őket a COVID-19 járvány kezelésében. A válaszadók több mint háromnegyede (81%) válaszolta, hogy a kommunikációs funkció „fontos” vagy „nagyon fontos” a vállalatuk számára. Ugyanez a kutatás arra is rámutatott, hogy a munkavállalókkal folytatott kommunikáció „alapvető” vagy „kiemelkedő” prioritás volt válaszadók 81%-ának. A kutatást végzők ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy a belső kommunikációs csatornák között a belső platformok, a mobil alkalmazások és a forródrót szerepeltek. A kutatásból az is kiderült, hogy noha a legtöbb vállalkozás mindent megtesz a válsághelyzetekre való felkészülés érdekében. Körülbelül 30%-uk szerint szervezete „nagyon” felkészült, míg 55%-uk szerint „kissé” készültek fel. Szinte a fele (44%) válaszolta azt, hogy a válságkommunikációs tervük nem foglalkozott külön a fertőző betegség kitörésével. Eközben a válaszadók 10%-ának egyáltalán nem volt válságkommunikációs terve.

A kutatás tehát azt az állítást bizonyítja, hogy a járvány rendkívül komoly hatással van a szervezetek kommunikációjára, különös tekintettel a belső kommunikáció alakulására.

Befejezésül a jövőre vonatkozó válaszomat ugyanazzal foglalnám össze, amit az MPRSZ PR Akadémiáján 2015-ben tartott előadásomban mondtam: “Ha most jós lennék, akkor szívesen jósolnék a pr világának derűs, napfényes időt, de mert időjárás előrejelzést készítek, ezért kénytelen vagyok a tényekhez, a látható, a várható trendekhez ragaszkodni. Ezért előrejelzésem, hogy azokban az országokban, ahol a demokrácia nem, vagy csak korlátozottan működik, ott a pr világára borús napok jönnek. Talán a népi jóslás szerinti fordulattal élve, akár negyven napig is eshet az eső. Azokon a területeken, ahol úgy gondolják, hogy a propaganda a menő, a hatékony kommunikációs forma, ott a public relations fejlődése akadozni fog. Ezeken a területeken felhős idő és viharok várhatók. Azonban ott, ahol a demokrácia az alapvető és meghatározó gondolkodásmód, ott a pr világára fény derül, szép napos idő várható.”

Kívánom minden kollégámnak, hogy érjük meg ezt a szép napos időt!

Vírusmentes napokat, jó egészséget kívánok!

Életút

Barát Tamás György kommunikációs szakember, újságíró, tanár. 1965 óta dolgozik az alkalmazott kommunikáció különböző területein. Munkássága ismert a szervezeti kommunikáció, a public relations, valamint a nyomtatott és az elektronikus sajtó, illetve mindezek oktatása területén. Kezdetben fotóriporterként, a nyomtatott sajtóban, majd 1995 óta televíziós, később online újságíróként, szerkesztőként, illetve külföldi tudósítóként dolgozott. 1967-től a vállalati szférában, többnyire külkereskedelmi vállalatoknál (Chemolimpex, Budavox, Mineralimpex), illetve a gyógyszeriparban (Chinoin Rt) tevékenykedett. Ezen a területen elsősorban menedzsment-, kommunikációs-, public relations tanácsadóként dolgozott, illetve főiskolai tanárként tanított kommunikációs-, public relations és sajtóismereteket. Alapító-főszerkesztője a magyar nyelvű CCO Magazinnak, valamint az angol nyelvű eCCO Magazinnak, a Kommunikációs Szakemberek lapjának. A CEO Magazin Szakértője, a Szerkesztőbizottság tagja. 2003-2013 között az Általános Vállalkozási Főiskola tanára volt, 2006-ban felkérték a Touro College (New York) program-menedzserének. Újságíróként, a WBPI tudósítója, a New York-i Branch Office vezetője, US Department of State – Foreign Press Center és United State Press Agency akkreditációval rendelkezik. A Magyar Public Relations Szövetség alapító főtitkára, többször újraválasztott ügyvezető Alelnöke, örökös tagja. AZ MPRSZ nagyköveteként képviseli a magyar public relations szakmát az Egyesült Államokban. Korábban háromszor választották meg a Nemzetközi Public Relations Szövetség (IPRA) Magyar Tagozata elnökének és az IPRA világtanácsa tagjának, hat évig képviselte a Kelet- és Közép- európai államokat az IPRA GWA Bizottságában és világzsűrijében, valamint tagja volt az IPRA szakmafejlesztési bizottságának. 1998-2006 között a CERP, az Európai Public Relations Konföderáció Európa tanácsa, 2000-2006 között a CERP Igazgató Tanács tagja volt, két évig betöltötte a CERP Főtitkári, majd három évig a CERP Alelnöki tisztségét. Ugyancsak két esztendeig Alelnöke volt a CERP Europartners szervezetnek. Szerzője a CERP európai e-pr ajánlásának, illetve nevéhez fűződik – a CERP Terminológiai Bizottsága vezetőjeként, – az európai tagszervezetek számára ajánlott public relations meghatározás megfogalmazása, illetve CERP Lisszaboni Kódexe felülvizsgálata. Alapító tagja az Európai Public Relations Oktatók és Kutatók Szövetségének (EUPRERA) és a GA szervezetnek. Társult tagja a Brit Királyi Public Relations Intézetnek, 2000-ben tagja lett az Amerikai Public Relations Szövetségnek (PRSA) és az amerikai szakmai szövetség Oktatói Akadémiájának. Tiszteletbeli tagja az Ukrán és az Orosz Public Relations Szövetségnek. Korábban kétszer újraválasztott Elnöke volt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Kommunikációs és Public Relations Szakosztályának, illetve a MÚOSZ Társadalmi Kommunikáció Tagozatnak. Korábban tagja volt a MÚOSZ Választmány Vezetőségének. 2007-ben megválasztották a MÚOSZ Etikai Bizottság tagjának. 2009-2011 között a MÚOSZ Etikai Bizottság Stratégiai Eljáró Tanácsának vezetője volt. 2011-2015 között a MÚOSZ Etikai Bizottságának elnöke, 2013-2015 között a Média Önszabályzó Testület (MÖT) soros elnöke volt. 2015-ben munkásságát a MÖT Alapító Elnöke címmel ismerték el. 2016-ban megválasztották a New Yorkban működő Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara elnökévé. Tagja az USA Society of Professional Journalist és az Association of Foreign Press Correspondents in the United States (AFC USA) szervezeteknek. Ez utóbbi szervezet Igazgatótanácsának és Végrehajtó bizottságának tagja, az AFC USA Kincstárnoka.

 

MEGOSZTÁS