Beszámoló a Néprajzi Múzeum Kommunikációs Főosztályán tett látogatásról
A nemzetközi jelenlétre angol nyelvű Twitter profillal erősít rá, hazai közönségét tematikus blogokon és közösségi média csoportokon keresztül is bővíti. Minden projektben arra törekszik, hogy közérthetővé tegye, mivel foglalkozik az etnográfia, és dinamikus, a kortárs világ problémáira fogékony tudományágként tegye azt érdekessé. Így teremt kapcsolatot közönségével és stakeholdereivel a Néprajzi Múzeum, követve a kommunikációs osztályán kidolgozott, nagyon tudatosan alakított stratégiát. A kulturális PR tagozat legutóbbi találkozóján Berényi Marianna, a Kommunikációs Főosztály vezetője, és munkatársa, Hering Orsolya mutatták be tevékenységüket a szakmai érdeklődőknek. Az előadáson elhangzottakat foglaljuk össze az alábbiakban során.
A tagozat látogatása a Múzeumban (fotó: Balogh Máté)
Kutatás, tervezés, trendfigyelés – és menedzsment pozíció
Talán ezzel a négy szóval lehet legrövidebben leírni a Néprajzi Múzeumban zajló kommunikációs munkát. A néprajztudomány és a múzeumi szakma helyzetének, valamint a közönség igényeinek folyamatos monitorozásával, az erre alapuló tervezéssel, és a legújabb kommunikációs eszközökkel éri el a Múzeum, hogy ne csak megtartsa, hanem gyarapítsa is látogatóinak számát. Az eredményekhez az is hozzátesz, hogy a kommunikáció megbecsült helyet foglal el, menedzsmentfunkcióként működik.
Berényi Marianna előadásának részlete
Kutatás – folyamatos reflexió az etnográfia és a múzeumok helyzetére
A Múzeum számára komoly kihívást jelent az etnográfia (néprajztudomány) világszerte tapasztalható egzisztenciális válsága. Ráadásul a közönség egyre kevésbé tud erről a tudományterületről, hiszen az nem része az alapoktatásnak. A másik meghatározó keret a múzeumok megváltozott helyzete: működésmódjuk, közönséghez való viszonyuk jelentősen átalakult az elmúlt évtizedekben, és ez a kommunikáció szerepét és feladatait is módosította. A múzeumi kommunikáció már nem közvetítő tevékenység, hanem folyamat, amelynek során az információ és a jelentés létrejön – egész pontosan közösen hozza létre a látogató és a múzeum. A történetmesélés, az értelmezési szabadság, a személyes kérdésfelvetés támogatása vált hangsúlyossá, mert a nézők minden kommunikációs helyzetben azt a jelentést keresik, amely megfelel a személyes érdeklődésüknek, kérdésfelvetéseiknek.
A Múzeum kommunikációs munkatársai maguk is mérik és naprakészen követik ezeket a folyamatokat, erre alapozva hozzák meg döntéseiket.
Tervezés
A Múzeum kommunikációs eredményeiben nagy szerepe van a gondos tervezésnek, hosszú távú stratégiának. A cél az, hogy a Múzeum minden megnyilvánulásában – a kiállítási koncepciótól az Instagram posztig – megvalósítsa és tükrözze a küldetési nyilatkozatban megfogalmazottakat. Az intézmény nyitott kulturális térként definiálja magát, amely a tudást reflexív gondolkodásra késztető élmények és tapasztalatok formájában adja át, és „ahol összeér a múlt a mával, a tudomány a tanítással, ahol kultúrák és generációk találkoznak és beszélnek egymással” (részlet a küldetésnyilatkozatból). A korszerű tudásátadás és párbeszéd tere ez, ezt támogatja minden kommunikációs aktivitás is.
Berényi Marianna előadásának részlete
Trendfigyelés
A kommunikációs munkatársak folyamatosan figyelik a látogatók igényeit és információszerzési szokásait, hogy olyan formában közvetítsék a Múzeumban felhalmozott tudást, amely a nézőket megállítja, odafigyelésre készteti és bevonja. Közönségüket sok szempont alapján, sokrétűen szegmentálják, és arra törekszenek, hogy minden szegmenshez máshogyan szóljanak. (Erre példák a virtuális térből a tematikus appok, blogok, csoportok: a díjnyertes motívumalkotó alkalmazás, amelyben 1001, a gyűjtemény tárgyairól származó motívumból alkothatjuk meg saját motívumainkat; az Etnofotó – A Néprajzi Múzeum fotó- és filmblogja, vagy a NEM A TIGRIS elnevezésű Facebook csoport).
A digitális megoldásokhoz és csatornákhoz kísérletezően nyúlnak, és külön hangsúlyt helyeznek arra, hogy a posztok a platformnak megfelelő formában célzottan annak közönségéhez szóljanak (ilyen a Múzeum a Twitteren, a Facebookon és az Instagramon). A TikTokon például azért nincsenek jelen, mert egyelőre nincs olyan munkatárs, aki szakértője lenne a felületnek.
Múzeum Instagram oldalának részlete (instagram.com/museumofethnography/)
Menedzsmentfunkció és jól felépített belső kommunikáció
A kihívásokhoz jól alkalmazkodó és a trendekre figyelő működés azért is valósulhat meg, mert a Néprajzi Múzeumban a kommunikáció menedzsmentfunkció. A főosztály közvetlenül a főigazgatóság alá tartozik, a döntésekben a munkatársak szakmai véleménye az elsődlegesen mérvadó. Ez nemcsak az innovációt és a stratégia következetes megvalósítását segíti elő, hanem azt is, hogy az intézmény minden munkatársa megismerje és elismerje a kommunikációs munka jelentőségét. Ennek eredményei már látszanak: a kollégák ma már tudják és elfogadják, hogy a kommunikáció nem a programok utolsó, csupán kiegészítő fázisát jelenti, hanem a tervezés kezdetétől szerves része a projekteknek. Nem hozzáteszik, hanem beleszövik a folyamatokba. A kommunikációs munkatársak állandó interakcióban vannak a Múzeum többi osztályával, és arra törekszenek, hogy a kollégák ismerjék és átlássák a tevékenységüket. Megmutatják, hogy a kommunikáció mindenkinek a munkáját támogatja, sőt, a legtöbb esetben kifejezetten ez ad értelmet a sok befektetett energiának, hiszen segít elérni a célt: széles közönséghez eljuttatni az erőfeszítések eredményeit.
A kulturális PR tagozat olyan műhely, amely a kommunikáció szerepét és gyakorlatát vizsgálja a kultúra területén. Szervezetek, projektek kampányait és stratégiáit, napi működését, és az ezeket megtervező és megvalósító kommunikációs munkatársakat mutatja be személyes betekintéssel és beszélgetésekkel. Találkozói nyitottak az MPRSZ minden tagja számára.
